Ahová akár ténylegesen járhat is a király gyalog, ha akar: meglátogattuk III. Károly király nyaralójának klotyóját! (Egy férfiintézményt, természetesen.) A fenséges eseményre egy brit családi nyári kirándulás során kerítettünk sort, a hatalmas, gyönyörű kastély bejárásának utolsó, várva várt állomásaként. A XI. század óta folyamatosan fejlesztett ingatlan egyik legfontosabb helyisége stílusában abszolút méltó a brit monarchia méltóságához. Jó, a padló mondjuk pont nem, de azért elnézést is kérnek, igazán elegáns angolsággal, ahogy kell.

A sok büdös jobbágy, akiket kár volt beengedni, láthatóan foltosra pisálta és fakóra koptatta a tehéntrágyás gumicsizmájával a kőpadlót a piszoárok előtt, de a királyi toalettmester már tud a problémáról! Ahogy írja is, folyamatban van a felújítás szervezése:

Egy másik üzenet arról tájékoztatja a látogatókat, hogy a modern idők szellemében immár bármilyen nemű karbantartóval találkozhatunk ürítkezés során a helyiségben. Illetve dehogy bármilyen neművel, ennyire azért nem hódol be a Zeitgeistnak a brit monarchia: az operátor férfi, vagy női nemű lehet:

És most tekintsünk meg néhány elegáns részletet: a megvilágított skiccet a kastély belső udvaráról a kagyló felett, a patinásra kopott kilincset (a csúnya húzásnyom a tölgyfán megint csak egy impertinens alattvaló műve lehet!), a nagyvonalúan méretezett ruhaakasztó kampót a fülkék belső oldalán:

 

 

 

 

Az uralkodóház földközeliségének, puritanizmusának mintegy jelképei a szerény nagyáruházi csészék és ülőke a nagydolgos soron, mellettük konkrétan a létező legegyszerűbb, legolcsóbb műanyag vécékefékkel, amit egy OBI-ban kapni lehet:

Végül pedig emeljük fel tekintetünket a földi szennyből az ég felé, hogy megláthassuk az igazán stílszerű bástyamintás dekorációt az elválasztófalon, felette a rímelő, szintén bástyamotívumot felvonultató lámpaburával:

A kábelezés (mármint a lámpáé) ugyan nem a legszebb, de egy csaknem ezeréves történelmű kastélynál ez megbocsátható. A tulajdonosok, Windsorék még kivárnak ennek az új hóbortnak, a villanyvezetékezésnek a bevésésével. Csak nem fogják hebehurgyán összevésni az ősi köveket – ki tudja, talán mégsem válik be a dolog és vissza kell tenni a régi fáklyatartókat, amik biztosan megvannak még valahol.