Különleges, de szimpatikus ízléssel rendezték be a zürichi Osteria Borgo olasz éttermet. Sötétre pácolt keményfa padló és bútorok, indirekt fényekben sejtelmesen derengő kisplasztikák, régi könyvekkel teli polcok adják meg a finom, elegáns, de nagyon masszív svájci polgári jómód alaphangulatát, aminek komorságát remekül bontja meg itt-ott pár cseppnyi inszektofília. Először a padlón megcsillanó intarzia keltett bennem némi gyanút arra nézve, hogy a hely tulajdonosa vagy üzemeltetője nem egészen normális:

Amikor pedig beléptem a mosdóba, végképp eldurvultak a dolgok:

A kaja különben kiváló volt. A currys-gyömbéres-mangós, forrón bizsergető leves, a maga egyszerűségében finom főtt krumplis, sült halas, pirított mandulás főétel és a tiramisu önmagában is megérte volna a látogatást, de igazából mégiscsak a rovargyűjteményes klotyó az, amiatt sosem fogom elfelejteni ezt az ebédet. Vendéglátósok: tegyek hülyeséget a vécétek falára és az emberek emlékezni fogtnak rátok, beszélni fognak rólatok!