Nem tudom, mennyire szerencsés pont egy repülőtér vécéjében emlékeztetni az embereket arra, hogy legyenek hálásak az életükért, és azt sem értem, pontosan kinek is kellene hálával tartozni érte. A pilótának, aki remélhetőleg nem engedi lezuhanni a gépet? Az átvizsgáló személyzetnek, akik igyekeznek megakadályozni, hogy olyan veszélyes dolgok jussanak fel a repülőre, mint egy kézigránát, géppisztoly vagy 100ml-esnél nagyobb kiszerelésű fogkrém?
Azt hiszem, én inkább igyekszem majd a túloldali tükör előtt kezet mosni, ha megint szólít a szükség Liszt Ferihegyen. Ott szerencsére (hálás vagyok ezért) jóval kevésbé aggasztóra sikerültek a szívhez szóló szép szavak:
